Tai Chi

A Tai Chi Chuan (Taiji Quan ) a kínai harcművészetek között a “belső” vagy „lágy” Kung-Fu stílusok közé sorolható. Kétségtelen, hogy a távol-keleti harcművészetek közül Nyugaton a Tai Chi örvend a legnagyobb népszerűségnek. A kínai nyelv erőteljesen képi jellege, továbbá a kultúrák közötti lényegi eltérések folytán igen nehéz pontos fordítását adni a kínai kifejezéseknek. A „Tai Chi” fogalma a kínai kozmológiák mélyén gyökerezik,s a világ azon állapotát írja le, amelyből a különbözőségek fakadnak (Yin-Yang). A szó második tagja („Chuan”) azt jelenti „ököl”. A Tai Chi Chuan tehát egy olyan harcművészeti rendszer, amely az ellentétek dinamikus egységén alapszik. Ellentétes, ám egymást kiegészítő tulajdonságok (lágy – kemény, lassú – gyors, magas – mély) állandó egymásba játszásával jellemezhetjük a Tai Chi mozgásvilágát.

350

Lágysága mellett a Tai Chi rendelkezik „keményebb”, harciasabb vonásokkal is, ezek kifejlesztése azonban a mozdulatok lágy kivitelezési módjának hosszú, kitartó gyakorlását igénylik. A lágy gyakorlás megerősíti az egészséget, az állóképességet és a koordinációs készséget. Kezdetben a test fölötti finom kontroll kifejlesztése a cél, mely révén a mozdulatok finomságuk és könnyedségük tekintetében lassan hasonlatossá válnak a selyemmel játszó szélhez.

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: